Kicsi gyermekként az iskola padjában ülve valószínűleg mindnyájan arról álmodoztunk, hogy felnőttként olyan munkával fogjuk megkeresni a kenyerünket, ami nemcsak remekül fizet, de hihetetlenül izgalmas és szórakoztató is. Nos, a rideg valóság az, hogy a felnőttek világában nagyon kevesen foglalkoznak azzal, amit valóban szívvel-lélekkel csinálnának. Miért? A válasz komplexitásából adódóan nagyon nehéz, ha egyáltalán lehetséges logikus feleletet találni a kérdésre, az viszont biztos, hogy az anyagiak, mint körülmény nagyban meghatározzák a munkahely megválasztását.
De mi van akkor, ha a probléma már odáig eszkalálódott, hogy a reggeli készülődés is komoly fizikai problémát jelent, és vasárnap összeszorul a torkunk a hétfő gondolatától? Cikkünkben utánajárunk azoknak a hasznos tippeknek, amelyeket megfogadva könnyíthetünk a lelkünkön, és összegyűjthetjük azt az energiamennyiséget, amelyet az álommunka megszerzésére használhatunk el. Mivel az emberek többsége nem szereti magát egyedül érezni bizonyos helyzetekben, teljesen jó hozzáállásnak bizonyulhat, ha el hisszük: nem mi vagyunk az egyetlenek, akik nem a megálmodott munkahelyen dolgoznak. A közösség ereje motiválóan hathat ránk, így talán könnyebb lesz továbblépni a saját sebeinken való kesergésen.
A tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy azok a személyek – főleg a fiatalok-, akik az egyetemei éveik után közvetlenül a pénzkeresést nem a megszerzett diplomájuk fényében valósítják meg, szégyellik, amit csinálnak. Bizony, a szakállas, klisés poén, miszerint a gyorséttermi láncok személyzete többnyire diplomás munkásokból áll, közelebb áll a valósághoz, mint azt gondolnánk. Ha a szégyen pírja az, ami most elöntötte az arcát e sorok olvasása közben, hadd szolgáljunk egy jótanáccsal: szégyellni csak a tétlenséget érdemes! A munka nemesít, tartja a mondás, és valóban: minden tevékenység, amit a céljaink eléréséért folytatunk, a jellemünket építi, ezáltal pedig többek, jobbak és –ami a lényeg- tapasztaltabbak lehetünk az élet iskolájában. Az előbbi példánál maradva sokkal szomorúbb az a tendencia, amikor valaki a munkáját csak azért csinálja rosszul, mert nem szereti.
Nos, gondolkodjon el mindenki azon, mit üzen a világnak, ha azt a munkát sem csinálja jól, amiről oly degradálóan nyilatkozik. Bizony, e negatív hozzáállás fényében már kérdéses, hogy, ha megszerzi az álommelót, lesz-e elég ambíciója és motivációja szívvel-lélekkel beleállni abba, amire vágyott? A legfontosabb dolog azonban, amit a szebb jövőért folytatott harcban tehet, az az, hogy soha ne felejtse el a célt, amiért küzd. Minden nap koncentráljon a vágyálma megvalósítására, és érezze tudatosan azt a rögös utat, ami odáig vezet, hogy a végén elmondhassa magáról: azért kapok pénzt, ami a hobbim, a szenvedélyem, az energia-központom. Adjon időt magának! Ha megfogadja az imént felsorolt tanácsokat, és gőzerővel száguld a céljai megvalósítása felé, beleadva apait-anyait abba a munkába, amivel most foglalkozik, kizárt, hogy ne érne el, ami a szíve vágya.