A szakítás mindig nehéz, teljesen mindegy, hogy milyen korban és élethelyzetben éljük azt meg. Bár idillien hangzik a „közös megegyezés alapján” történő szakítás, a tapasztalat mégis azt mutatja, a legtöbb esetben, ha a felek külön mennek, mindig heves viták, hangos veszekedések, sőt, csúnya egymás torkának-esések előzik meg a végső istenveled kimondását. A párkapcsolati problémák témájában külön szekciót érdemel a „hogyan lépjünk túl az elváláson”, azonban most –tekintettel a világban kialakult nagyon különleges helyzetre- e cikk írója is inkább érdekesebb vizekre evez, és azoknak próbál meg segítséget nyújtani, akik pont a karantén bevezetése előtt szakítottak a párjukkal – de még nem érkeztek különköltözni.
Nos, szögezzük le azonnal az elején: bezárva lenni a lakásunkban, még ha az roppant kényelmes is, egy idő után idegőrlő, és még a legtürelmesebb személyeket is kiborítja. Még a „tökéletes” helyzetek is- amikor a szeretteinkkel vagyunk összezárva- komoly kihívást jelentenek – hát még azok az esetek, amikor pontosan azzal vagyunk a négy fal közé rekedve, akit a hátunk közepén látnánk a legszívesebben. Mi a teendő, hogy elkerüljük a végső idegösszeroppanást? A párkapcsolati problémák széles spektrumon mozognak, így az elválás kapcsán sem lehet kijelenteni, hogy az egyik vagy a másik félnek 100%-osan igaza volna. Nyilván mindkét személy ludas valamiben – csak ezt a legtöbbször nem vagyunk hajlandóak beismerni, így szívesebben mutogatunk ujjal a másikra.
Nos, ha a karantén ki tudja, meddig tartó napjait kénytelenek vagyunk az exünkkel együtt bezárva tölteni, a feleknek muszáj megteremteni a saját privát kis kuckóját. Abban az esetben, ha vagyunk olyan szerencsések, hogy a háztartásban két hálószoba is van, a szituáció már nem is olyan vészes, hiszen ki-ki a maga kis kuckójában várhatja, amíg a viharfelhők elvonulnak. Ha megtehetjük, menjünk le néhány percre egyedül sétálni minden nap, így szellőztetve ki a fejünket. Amennyiben mind a két fél home-office-ból dolgozik, fontos a világos kommunikáció és a kompromisszumkötés: beszéljük meg a másikkal a napok pontos felosztását, ezáltal is minimalizálva az esélyét annak, hogy huzamosabb ideig egy szobában kelljen tartózkodni a volt párunkkal.
Egyébként a kommunikáció tényleg kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy megőrizhessük a nyugalmunkat, az épp eszünket és az önbecsülésünket is. Ha már az elején lefektetjük a szabályokat, könnyebb lesz a másikat lakótársként kezelni. Végül, de korántsem utolsó sorban: fő a hidegvér. Bár könnyen megtörténhet, hogy az egyébként is stresszes élethelyzetből adódód rossz kedvünket és mérgünket a másikon töltenénk ki, inkább ne tegyük, hiszen ezzel hosszútávon a mi életünket keserítjük meg. Próbáljunk hát átnézni az exen, és csak reménykedjünk benne, hogy a kijárási tilalom minél hamarabb lazul, így adva esélyt a tényleges különválásra.