A családról a legtöbb embernek a béke és a nyugalom jut eszébe. Azonban ismerik a diszfunkcionális család fogalmát? Nem mindenki olyan szerencsés, hogy folyamatosan megértést és támaszt kapjon a többiektől. Sok esetben nem értenek egyet a tagok, folyamatosan vitatkoznak egymással és sajnos ez kihat a többiekre is.
A diszfunkcionális család tehát egy olyan erőszakos, viszálykodó viselkedést jelent, amit átvesz a többi családtag is, ezért felbomlik az egyensúly. Gyakran előfordul, hogy a testvérek ellenségesen viselkednek egymással, a szülő és a gyermek között nincs tisztelet, erőszakos és csúnya megnyilvánulásoknak lehetünk a tanúi stb.
Iránytű az élethez
A gyermek szemében – életének legmeghatározóbb éveiben – a család jelenti az egyetlen jól megragadható, kézzel fogható valóságot. Az ebben a valóságban létező egyének, a családtagok mind-mind befolyással vannak egymásra.
Ezt a bonyolult rendszert, mint egy szövevényes, végtelenül kifinomult háló, szabályokok szövik át. A gyermek jelleme, személyisége óhatatlanul is ezen -kijelentett vagy hallgatólagos – szabályokhoz igazodik.
A gyerekkorban megtapasztalt jelenségek gyakorta a gyermek előtt álló éveket is végérvényesen „megbélyegzik”. A harmonikusan működő családokban a gyermek elsajátíthatja mindazon fontos elveket, viselkedési normákat, amelyek iránytűként a továbbiakban is vezérlik majd az életét. De mit tanul a diszfunkcionális családban felnővő egyén?
A diszfunkcionális család jellemzői
A diszfunkcionális családban felcseperedő gyermekek óhatatlanul is beleesnek abba a csapdába, hogy az előttük lévő viselkedési normát vélik követendő példának. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, azok, akik diszfunkcionális családban nőttek fel, a saját jövőbeli családmodelljüket is hasonlóképpen alakítják. Ördögi kör ez, amelyből nagyon nehéz egyedül, mindennemű segítség nélkül kilépni.
A diszfunkcionális rendszerben az erőszakos viselkedés elfogadott. Az egyik legjellemzőbb tulajdonsága ezen családoknak, hogy az adott problémákat soha nem beszélik meg. A gyermek szükségletei, az őt ért hatások és problémák szőnyeg alá vannak seperve, ám ugyanaz igaz a felnőttek viselt dolgaira is.
Az érzelmek nem kapnak szerepet a mindennapokban, a szabályok kaotikusak, nem következetesek.
Nehézségek a kapcsolattartásban
A diszfunkcionális családban felcseperedő egyének nehezen kötnek kapcsolatot másokkal, így a társadalomba való beilleszkedésük sem gördülékeny. A magukkal hozott negatív példák az életük minden szegmensét megnehezítik, kicsavarják.
A berögzült mérgező rögeszméket, például: a gyerek nem mondhat nemet a felnőttnek, a férfiak felsőbbrendűbbek a nőkkel szemben stb. egyfajta ökölszabályként a saját felnőtt életükben is gyakran alkalmazzák – és sajnos tovább is adhatják az utódaiknak.
Mi áll a hátterében?
Mitől lesz egy család diszfunkcionális? Ez több okból kifolyólag is adódhat: túl nagy szigorúság vagy éppen ellenkezőleg, túlzott engedékenység, szabályok erőltetése vagy pl. alkoholizmus.
Senki nem szeret diszfunkcionális családban élni, viszont sokszor már annyira hétköznapivá válnak ezek a viselkedések, hogy úgy érezzük, ez a normális kerékvágás. A tendencia szerint az egyik legmeghatározóbb kiváltó ok a már említett alkoholizmus.
Sajnos az a gyermek, amely alkoholizáló szülők mellett nő fel, maga is hasonló problémákkal küzdhet felnőttként. Persze ez -szerencsére- nem törvényszerű – az azonban biztos, hogy az alkoholizmus testközeli megtapasztalása komoly nyomot hagy a gyermek lelkében.
A diszfunkcionális család típusai
Az ilyen fajta családnak három típusát különböztetjük meg: kultikus, kaotikus és korrupt.
A kultikus család az abszolút hierarchián alapszik: a szülő szava szent. A gyerek érzelmi szükségletei nem számítanak. A gyerek-szülő kapcsolata teljes mértékben alárendelt, az előbbinek legfőbb feladata az utóbbi kiszolgálása. Ebben a merev szabályokkal operáló családban az engedelmesség mindennél előbbre való.
A kaotikus családban a szülők jellemzően maguk is diszfunkcionális rendszerben nőttek fel, nem kapták meg a kellő szeretet, így azt a saját gyermekeiktől várják el. Ebben a családtípusban a határok elmosódnak, vagy egyáltalán nem is léteznek. A felnőttek viselkedése nem következetes, előre megjósolhatatlan – egyszerre gyerekek és felnőttek, így az utódok nehezen tartanak lépést ebben a hektikus, instabil légkörben.
A diszfunkcionális család típusok közül talán a korrupt a legveszélyesebb. Ebben a rendszerben mindenki ellenség, aki a családon kívül esik. Semmi nem fontos, csak a belső mag, ám ez korántsem egészséges körülmények között nyilvánul meg. A korrupt családtípusban gyakori a „szeretetből” büntetés, az abúzus.
Van mód a szabadulásra?
A diszfunkcionális család gyermeke a minden tekintetben nehéz gyerekkort átvészelve komoly kihívás előtt áll a felnőtt életben. Ahhoz, hogy a benne kialakult gátlások feloldódjanak, és normális életet élhessen, nélkülözhetetlen a segítségkérés. Szerencsére a terápiás kezelések sokat tehetnek annak érdekében, hogy az ilyen toxikus légkörben felnővő egyén is normális életet élhessen.