Friss diplomásként azt gondoljuk – és mélyen hiszünk is benne, megingathatatlanul- a világ a lábaink előtt hever. Miért is ne gondolnánk ezt? Többezer áttanult óra, tömérdek nehéz, ám mégis sikeres vizsgaidőszak, álmatlanul töltött éjszaka után érthető, ha azt véljük, végre megérkeztünk a nagybetűs Életbe, ahol olyan munkát végezhetünk –és annyiért-, amit valóban szeretünk, amiért annyit tanultunk és szenvedtünk. A csillogó szemű, ábrándokkal teli ifjakat általában ilyenkor csapja pofon az igazság: a kiosztott vagy elküldött tömérdek CV-re csak nem akaróznak megjönni a „máris kezdhet”- jellegű válaszok. Bizony, a legtöbb cég azokat a munkatárs-jelölteket részesíti előnyben, akik már rendelkeznek valamilyen szakmai gyakorlattal. S itt be is léptünk abba a fránya ördögi körbe: munka nélkül nincs tapasztalat, tapasztalat híján nincs munka.
Van-e a 22-es csapdájából kiút? Van bizony, még pedig a jó öreg részmunkaidő formájában! A részmunkaidő hallatán mindenkinek különböző képek jutnak az eszébe, amin nem is lehet igazából csodálkozni, hiszen maga a részidőben elvégzett munka milyensége eltérő a különféle cégek esetében. Részmunkaidőnek nevezzük azt a fajta tevékenységet, amit kevesebb óramennyiséget vesz igénybe, mint a standard munkahét. Természetesen a szóban forgó jelenségnek megvannak az előnyei és a hátrányai is, de az igazság az, ha körültekintően választunk munkáltatót, nem dőlünk be az első színes-mázos ígéretnek, illetve a későbbi félreértések elkerülése végett érthetően és tisztán kommunikálunk, csak nyerhetünk a dolgon.
A részmunkaidő ugyanis remek lehetősége annak, hogy „leszakadhassunk” a szülők óvó gondoskodásáról – és pénzéről-, így anyagilag a saját lábunkra állva élhessük meg a mindennapokkal járó gondokat és boldog pillanatokat, emellett pedig rengeteg tapasztalatot is gyűjthetünk. Az önéletrajzi lyukak kitöltésével pedig megtalálhatjuk az álmaink munkáját is, hiszen a CV-ben már nemcsak az kerül be, hogy mikor, mit és hol tanultunk, de a munkahelyi tapasztalatok is helyet kapnak e méltán fontos dokumentumban. Sőt, a leendő munkaadó garantáltan méltányolni fogja a részmunkaidő sugallta igyekezetet és akaratérőt, ami szintén plusz pont az irányba, hogy minket alkalmazzon. Milyen irányban nézelődjünk, ha úgy döntöttünk, részmunkaidőben fogunk dolgozni?
Nos, elsősorban olyan hirdetéseket böngészgessünk, ami egybevág a tanult szakmánkkal, hiszen a tapasztalat mellett nem kizárt, hogy valódi szakemberekkel is megismerkedhetünk, akiktől nemcsak a munka csínját-bínját leshetjük el, de remek ismeretségi forrásként is tekinthetünk rájuk, hiszen akár a segítségünkre is lehetnek. Emellett a részmunkaidős munka erősíti a kitartást, a figyelmet, segít fókuszálni és megtanít jól beosztani az időnket is. Az pedig, hogy rendszerezettebben éljük meg a mindennapjainkat, remek támpontul szolgál majd, ha teljes időbeosztású munkát szeretnénk vállalni. Plusz, a részmunkaidős foglalkozás megtanít minket még egy nagyon fontos dologra: segít belerázódni magába a munkába, a kollégákkal való kapcsolattartásba, és úgy egyébként: a felnőtt élettél járó általános nyűgökbe.