Ahogy haladunk a korral, a tetoválások -persze bizonyos keretek között- egyre inkább kerülnek ki a tabu témák közül. Nagyon megosztó témáról van szó, mivel általában vagy elborzadnak tőle, és egyből elítélik az illetőt akin meglátnak efajta „testmódosítást”, vagy pedig csodálják az őt borító művészi alkotást.
Minden embert, aki tű alá veti magát, más dolog motiválja. Vagy emléket szeretne állítani, egy bizonyos dolognak, eseménynek, barátnak, kiskutyának. Van azon személyek csoportja, akire azért alkotnak, mivel borzasztó szépnek, izgalmasnak tartják az adott képet, motívumot. Akad egy pár, „ú, hát tegnap úgy berúgtunk, aztán képzeld épp szembejött egy tetoválószalón…” esetek is. Illetve természetesen a leginkább kedvelt egyedek, akik divatból, valamint majmolásból varratnak magukra szebbnél szebb klisé üzeneteket, és/vagy képeket. Például a közkedvelt rózsák, pillangók, tollak, valamint a „hope”, „love”, „never give up” feliratok s társaik.
Én nem szeretnék ítélkezni, sem álláspontot foglalni, mivel ha ők ezzel boldogok, és jelent számukra valamit a bőrükbe örökre belehelyezett lenyomat, akkor senkinek szerintem jogában sem áll megtenni.