Kicsiként arról ábrándozunk, hogy felnőve az álommunka vár ránk, ami nemcsak, hogy unalmas nem lesz, de a pénztárcánkat is jó alaposan megdagasztja majd. Aztán jön a „kegyetlen” valóság: az út az álomálláshoz bizony rögös, és nem elég csak nagyon akarni valamit, illetve felvértezni magunkat a kellő tudással. Azt bátran kijelenthetjük, hogy manapság az álláslehetőségek végtelen tárháza tárul a lelkes vállalkozó személyek elé. Persze a kecsegtetőbb opciókhoz komolyabb szakmai tapasztalat is szükségeltetik, így nem árt már az egyetemista évek alatt a témába vágó diákmunkát a hátunk mögé halmozni.
Egyébként a szakértők véleménye is az, hogy a szakmai gyakorlatnál nincs szebb az önéletrajzban. Hiszen ezáltal biztosítjuk a munkaadónkat a már meglévő kompetenciánkról. De mi is kerüljön bele egészen pontosan abba a bizonyos önéletrajzba, hogy a munka bombabiztosan a mienk lehessen – és mi az, amit feltétlenül ki kell, hagyjunk a CV-ből? E cikkünkben az álláslehetőségek tematikájában azon apró, bár annál hatásosabb trükköket vesszük sorra, amelyek segítenek jobb színben feltüntetni minket a rettegett állásinterjún.
Abban az esetben, ha az önéletrajz elkészítése a cél, elképzelhetetlen, hogy fénykép nélkül adnánk azt be. A fotó relevanciája hatalmas, így egyáltalán nem mindegy, hogyan festünk a képen. A minőségre minden esetben oda kell figyelnünk – persze ez nem jelenti azt automatikusan, hogy profi fényképészt kéne, fogadjunk, de azért a manapság trendinek számító „szelfi”-től is óvakodjunk. Figyelem! A teljes alakos képpel ellátott CV-ket automatikusan oldalra tolja az „ítélő bizottság”. A fotón maximum mellkasig szerepeljünk, szigorúan elegáns, visszafogott ruhában – és a bősz mosolygást is hagyjuk inkább a Facebook profilképüknek. Szintén roppant fontos, hogy a megfelelő tapasztalattal „dicsekedjünk” a CV-ben, és hagyjuk ki azokat, amelyek nem relevánsak a megpályázott munka kapcsán. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy lehetünk bármilyen büszkék például az éttermi tapasztalatunkra, ha könyvelői állást pályáztunk meg, inkább ne tegyük bele az adott tevékenységet a leírásba.
Miért? Nos, a válasz egyszerű: a munkaadó könnyen ezt hiheti, így kívánjuk kitölteni a hézagos helyeket, és csak szaporítjuk a szót. Az álláslehetőségek szempontjából a hobbinknak sem jut túl nagy szerep – kivéve, ha az aktuális munkalehetőség megkívánja a kedvenc szabadidős tevékenységünk megemlítését. Az, hogy szeretünk olvasni, egy könyvtárosi pozícióra való jelentkezés szempontjából fontos, de ha bolti eladónak készünk, már nem igazán mérvadó, és szintén arra enged következtetni, hogy a hézagokat kívánjuk kitölteni.
Az álláslehetőségek között mazsolázgatva fontoljuk meg azt is, hogy az e-mail cím, amiről a jelentkezésünket kívánjuk elküldeni, mennyire professzionális. A tendencia azt mutatja, azok a CV-k, amelyeket nem profi mail címről küldenek, el sem érik az érintett feleket, azonnal a virtuális kukában landolnak. A megcélzott munka az álláslehetőségek tárházából biztos a mienk lesz, ha a kellő szakmai tudás, némi tapasztalat és a tökéletes önéletrajz birtokában bátran jelentkezünk arra.