Legyünk bármilyen különbözőek, az biztos, hogy a gyermekeinknek felelősségteljes szülőként a lehető legjobbat akarjuk. A tapasztalat azt mutatja, hogy mégis előfordul a legjobb jószándékunk ellenére, hogy rosszat okozunk a család szeme fényének. Jelen cikkünkből megtudhatja, melyek azok a sokszor banális hibák, ahol sajnos elcsúszunk a gyermeknevelés banánhéján, és pont azt érjük el, amit nem szeretnénk. Az igazság az, hogy az internet tele van a témában foglalt tanácsok és vélemények tömkelegével. Annak a szülőnek, aki az első gyermekét nevelgeti, bizony tapasztalat híján nehéz eligazodni a csodatippeknek kikiáltott követhetetlen módszerek között. Az első példánk tökéletesen szemlélteti ezt: ha a felnőtt fel akarja vidítani a síró gyerkőcöt, a legtöbb esetben a magától értetődő csiklandozást veti be.
Mit látunk felnőttként? A gyerek nagyokat kacag, látszólag felvidult és jól érzi magát. A valóságban ez koránt sincs így, hiszen az így keletkező nevetés nem más, mint reflex, és valószínűleg a kis lurkó cseppet sem élvezi, sőt. Sok szülő azért, hogy kellemesebbé tegye a gyermeke álmát, telepakolja a kiságyat játékkal. A kutatások viszont bebizonyították, az alvó csemeténknek nincs szüksége semmire a takaróján kívül, hiszen a felesleges dolgok, mint például a játék, megzavarhatja az egyébként nyugodt álmát, akár fel is ébresztve őt. Tudta azt, hogy az éjszakai fény sem tesz jót alvás szempontjából a gyermeknek?
Bizony, az alvás során a pihenéshez és a növekedéshez szükséges melatonin nem termelődik megfelelő mennyiségben, ha a helyiséget zöld, kék vagy fehér fény árasztja el, még akkor is, ha az tompa. A tudósok azt javasolják, ha mindenképpen muszáj, használjunk lágy sárga színű fényt, de a legjobb, ha sötétben altatjuk a család szeme fényét. A túlzott ringatás sem tesz jót a babának. Persze nem arról beszélünk, amikor a csecsemő sír, így az anyuka ölben ringatva nyugtatja őt meg: sokkal inkább arról, amikor az alvás előtt rázzuk a kezünkben a babát. Így nem, hogy elősegítjük a relaxálást, épp ellenkezőleg, az éberségét fokozzuk a szendergő csecsemőnek. A túlzott elszigetelésnek sincs pozitív hatása a gyermek fejlődésére.
A steril környezet egy ideig tatható és jótékony, viszont, amikor a gyermek elkezdi felfedezni a külvilágot, muszáj hagynunk, hogy megismerkedjen a „kosz” fogalmával is, hiszen ezáltal erősítjük az immunrendszerét. Végül érdemes néhány szót ejteni a túletetésről is. Sok szülő és nagyszülő arra neveli a gyermekét, hogy addig nem állhat fel az asztaltól, amíg a tányérján van étel. Ez túlevéshez és elhízáshoz is vezet. A megfelelő táplálék mellett fontos megtanítani a gyermeket, hogy annyit egyen mindenből, amennyit a szervezete igényel. Amint azt láthatjuk, bizony vannak olyan tipikus mellényúlások, amelyekkel pont ellentétes hatást érünk el hosszútávon, mint amit szeretnénk – figyeljünk hát oda, és tájékozódjunk, informálódjunk megbízható forrásokból.