„Focinézés közben nem figyelnek ránk a férfiak” – panaszkodnak a hölgyek. Igazuk van. Saját tapasztalatomból tudom, hogy meccs közben, főleg ha helyzet van, hiába is mond bármit a feleségem, utána meg kell kérdeznem, hogy mit mondott. Kedves hölgyeim, ez akkor sincs másként, ha úgy tűnik, hogy a tekintetünket levettük a tévé képernyőjéről és az önök szemébe nézünk.
Jó, ha tudják, hogy hallószervünk ilyenkor még mindig arra figyel, hogy mit mond a kommentátor. Miért van ez így? Véleményem szerint ez így ivódott belénk, férfiakba, az evolúció során. Úgy, ahogyan önöknek, kedves hölgyeim, évezredek során az volt a feladatuk, hogy gondozzák a megszületett utódokat, és figyeljenek minden rezdülésükre, ezért is ébrednek fel éjszaka a csecsemő minden nyöszörgésére, úgy nekünk, férfiaknak az a nemes szerep jutott, hogy megvédjük a családot, törzset, nemzetet.
Vagyis nekünk harcolnunk és küzdenünk kellett. Harcközben pedig nem tehettük meg, hogy nem figyelünk oda az ellenfélre, hanem önökkel bájcsevegünk, vagy válaszolunk a feltett kérdéseikre, mert ez az életünkbe (család, törzs, nemzet) került volna. Így amikor a focipályán folyik a küzdelem, elnézésüket kérjük, de ösztöneink miatt nem figyelünk önökre.