Jelen korunkban minden a rohanás és a megfelelési kényszer körül forog. Nem ért ezzel egyet? Nos, tekintsük át együtt az átlagember egy napját, hogy kiderüljön, igazunk volt-e vagy sem. A kora reggeli ébresztőt zsémbesen leállítva, a sietve bekapott falatok és a még forrón bekortyolt kávét követően rohanunk a busz/metró/villamos után, nehogy elkéssünk a munkából. A munkahelyen az ezer feladat, a gyomorgörcsöt okozó vészesen közelgő határidős munka mellett a morcos, sok esetben goromba főnök teszi „szebbé” az ember napját. Ha szerencsések vagyunk, a munkából késő délután azonnal haza siethetünk, ha nem, akkor még ott a bevásárlás, a számlák befizetése és ki tudja, még milyen teendő, ami a modern ember életének szerves részét képezi.
A zsémbes tömeg közepén nyomorogva, a buszon zötykölődve már a holnap teendőin törjük a fejünket. A családi fészekbe koraesete hazatérve végre a családdal lehetünk, de akkorára már olyan kimerültek és ingerültek vagyunk az egész napos rohanástól, hogy sem a házi feladathoz, sem a minőségi idő megéléséhez nincs kedvünk és időnk, hiszen még a vacsorát is el kell készíteni. Ha most e sorok olvasása közben azt gondolja, az imént ecsetelt programterv ritka, mint a fehér holló, gondolja végig egy napját! Mennyire különbözik a mi horror-sztorinktól? Bizony, a folyamatos rohanás, a magunkra nem odafigyelés, a befelé fordulás képességének teljes elvesztése jellemez minket, a modern kor szülötteit. Nem is lehet azon csodálkozni, hogy ebben a felgyorsult tempóban stresszesek vagyunk.
Igen, a stressz, mint egy hívatlan, idegesítő vendég, ott csücsül mellettünk a menzán a villámgyorsan bekapdosott ebéd során, ott kuporog mellettünk a metrón, sőt, még az ágyunkba is befekszik mellénk, így válva az okozójává az álmatlanul töltött, frusztráló éjszakák sorának. Figyelem! Van kiút! Stressz ellen az egyik legfantasztikusabb lelki hozzáállás a hála érzete! Tudatosan összpontosítson az olyan dolgokra az életében, amiért hálás lehet- egészség, család, egy bizalmas barát, de még a finom vacsora, sőt, a kedvenc virágunk illata is eltöltheti a hála érzetével a lelkünket! A rendszeres testmozgás, még, ha csak séta is, felbecsülhetetlen értékű, ha a stressz-oldásról van szó.
A friss levegőn töltött idő lenyugtatja az idegeket, és segít befelé fordulni, de abban is nagy szolgálatot tesz, hogy észrevegyük: a probléma, amivel küzdünk, nem legyőzhetetlen! Érdemes stressz ellen kifejleszteni a mi saját, titkos mantránkat is. Ez lehet bármilyen olyan pozitív gondolatot közvetítő mondat, amit hangosan elismételve jobb lesz a kedvünk. De persze mindez nem ér semmit, ha nem szakítunk némi szabadidőt saját magunkra. Mi a hobbija? Milyen régen nem volt szerencséje ahhoz, hogy azt a tevékenységet űzze, ami a leginkább kikapcsolja? Tessék elragadni azt az órát, vagy délutánt, amikor csak saját magával foglalkozhat! Kapcsolja be a kedvenc zenéjét, olvassa el a kedvenc könyvét, aludjon egy jót- és hagyja, hogy átjárja a semmihez sem hasonlító, önfeledt boldogság és hála érzése! Higgye el, ha megtanul befelé figyelni, a stressz olyan észrevétlenül tűnik el a mindennapjaiból, mint ahogyan egykoron megjelent.