Vallásos meggyőződést félretéve, általános hit, hogy csak egyszer élünk, és az az élet, aminek most, e percben is a birtokában vagyunk, az egyetlen lehetőségünk a Földön a kiteljesedésre. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen emberként vagyunk jelen a saját és a mások életében. Persze az igazság az, hogy befelé tekintve hajlamosak vagyunk csak a jót észrevenni magunkban, és elhinni, bizony már nincs hova fejlődni – esetleg már túl öregek vagyunk a változáshoz. Természetesen ez nem igaz, hiszen a személyiségfejlesztés, csakúgy, mint az új ismeretek-, egy új idegen nyelv megtanulása, kortól és nemtől függetlenül bármikor releváns lehet az életünkben.
Mi jelen cikkünkben adunk néhány kiváló tippet arra nézve, hogyan válhatunk békésebb, kiegyensúlyozottabb emberré. Tény, hogy a rendezett, jól megszervezett hétköznapok stabilitást nyújtanak, így roppant fontos a saját életünket is „tisztán” tartani. Mit jelent ez a gyakorlatban? Nos, kezdjük a takarítást az alapoktól: a rendezett otthon, a szép környezet arra sarkallja az embert, hogy a munkahelyén is hasonló atmoszférát alakítson ki, így egyik dolog vonzza a másikat. A rendezett, kellemes családi fészek és munkahely kellemes közérzetet biztosít, és megfelelő állapotot teremt a befelé figyelésre, a relaxálásra és a meditációra.
Ha a személyiségünkön akarunk dolgozni, muszáj elfogadni a tényt, hogy mi is csak apró homokszemek vagyunk a gépezetben, csakúgy, mint a szomszédunk, a barátunk vagy a munkatársunk. Mivel magunknak különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk, meg kell értenünk, hogy más is így van ezzel: Éppen ezért mindenkinek kijár a tisztelet a maga emberi méltóságában. Addig nem várhatunk el tiszteletet senki részéről, amíg mi magunk nem adunk megbecsülést az embertársainknak. Sokan egyébként beleesnek abba a hibába, hogy mástól várják el önmaguk boldogságát és sikerességét. Az igazság viszont az, hogyha mi saját magunkat nem tudjuk boldoggá tenni, ha saját magunkkal nem vagyunk jóban, a világon nem találunk embert, aki képes lenne minket felderíteni. Meg kell, értsük, egy életünk van, és csakis rajtunk múlik annak sikeressége.
Mitől lesz valaki sikeres? Mi kell a sikerhez? Elsősorban mély hit és megingathatatlan elhatározás, másodsorban pedig egy cél. Sokan vannak a világon, akik csak úgy tengnek-lengenek, egyik napot a másik után elfecsérelve, boldogtalanul. Ha nincs célunk, nincs motiváció sem a küzdésre, az akarásra és a fejlődésre- tehát beáll az általános cselekvésképtelenség. Azok a személyek viszont, akik tudják, mit akarnak az élettől –legyen bármilyen kaliberű és nagyságú is a céljuk- óhatatlanul is elindulnak a boldogság felé vezető úton – azon az úton, ahol rengeteget tanulnak majd magukról és a világról. Célok nélkül semmik vagyunk! Végül, de korántsem utolsó sorban, a személyiségfejlődéshez ki kell lépni a komfortzónából. Igen, ez egyáltalán nem könnyű, sőt, az első időkben roppant kellemetlen, bizarr és idegen az érzés, de ez kell ahhoz, hogy szembenézzünk a legnagyobb ellenségünkkel: a régi énünkkel.