A bizonytalanságnál nincs rosszabb dolog. Felnőttként azt megélni, hogy elveszítettük a munkánkat, s egyik napról a másikra céltalanná váltak a mindennapjaink, szörnyű érzés. Sajnos azonban a tapasztalat azt mutatja, a jelenlegi világhelyzet miatt egyre többen járnak közös cipőben: a munkanélküliség szörnyűséges útvesztőjében.
Sokakat elbocsátottak. Sokak maguk kénytelenek a saját vállalkozásuk rolóját lehúzni. Kemény évek, rengeteg energia és fáradozás válik egyik pillanatról a másikra füstté. Ebben a helyzetben bizony lehetetlen megőrizni a hidegvérünket, s még lehetetlenebb pozitívan látni az életünket. Vagy mégsem? Van kiút ebből a rettenetes, idegőrlő állapotból?
E cikk célja az, hogy némi pozitív üzenetet adjon azoknak, akik a járvány miatt veszítették el a munkájukat, hiszen, ahogy azt tudjuk, az élet bizony nem áll meg, menni kell tovább. Rettentően sablonos szöveg, de mégis igaz, hogy minden változik, a rossz után pedig garantáltan kisüt majd a nap.
Mivel pedig minden rosszban van valami jó, próbáljuk meg mi is félresöpörni a szomorúságunkat, és meglátni azokat a jó dolgokat, amelyeket a járványhelyzet hozott az életünkbe. Mert bizony ilyen is van bőven, csak, hogy egyet említsünk: az idő. Most, hogy a munka és a pörgős hétköznapok is oldalsávban parkolnak, van időnk végre – de mégis mire? Nos, ez igazán egyénfüggő.
Érdemes magunknak feltenni a kérdést, mi az, amire mindig is vágytunk, de az életvitelünk, a munkánk miatt nem volt elég idő megvalósítani az aktuális álmainkat? Már rég el szeretné olvasni azt a bizonyos könyvet, megnézni azt a bizonyos sorozatot? Az idejét sem tudja, mikor ült le utoljára a gyerekekkel társasozni, a nagyival beszélgetni?
Mindig is szívesen kertészkedett volna, esetleg a kulináris tudását mélyítené el? A lehetőségeknek valóban csak a képzelet szabhat gátat, és ami a legjobb, most végre van időnk mindezt megvalósítani. A kényszerpihenő nem feltétlenül rossz dolog, hiszen végre van lehetőség újra felfedezni magunkat, újragondolni az életünket és a jövőnket. Sőt, ha valami újat is tanulunk, például idegen nyelveket, esetleg más képességeinket fejlesztjük, később, amikor újra munkába állunk, kamatoztathatjuk az új ismereteinket.
A munka elvesztése, de még a határozatlan időre történő felfüggesztése nem a világvége! Lehetne sokkal rosszabb is, és talán ezekben a válsághelyzetekben jön rá az ember, az egészségénél bizony nincs fontosabb! Egészség, család, boldogság, szeretet, önmegvalósítás- ezek az élet igazán fontos jelenségei. A munka, a munkahelyek, jönnek és mennek –ez az élet része. De ami igazán fontos, azt kell végig szem előtt tartanunk, és hálásnak lenni a bennünket ért áldásokért.
Hamarosan pedig minden biztosan visszaáll a régi kerékvágásba, ami azt jelenti, munka is lesz ismét. Igaz, ami igaz, lehetséges, hogy a következő munkánknak köze sem lesz az álommelóhoz, de az garantált, hogy nagyon jól fogjuk magunkat érezni a bőrünkben, ha tudjuk, ismét szükség van a tapasztalatunkra és a teherbírásunkra – ránk.